Most is könnyes szemmel írom a sorokat, nah nem mintha valami mély érzelmi síkon akarnék tovább haladni, mind inkább az allergiám lett úrrá rajtam ezen a napon. Ez azért tegyük hozzá, hogy számomra meghatározó tény, mely mostmár kellemetlen folyamattá válik lassan. Noh de fontosabb a dátum a kenyér s’ mások ünnepe is, midőn meglátogattuk fél csapattal azt a bizonyos tűzijátékot. A vegyes érzelem már sablon, így inkább jónak mondanám az/ezen rendezvényt, bár a viszonyítási alap nekem az „elázós” nap volt. A végső ítéletem viszont vitathatatlanul a rövid szóra esik, én így éltem meg ezt a produkciót. Tessék, lássék, vita tárgyává teszem. Kezdődött az esemény (nem vagyok rendőr) (tudom, vicces sem) azzal, hogy Fütyit rendesen meg lett kopaszítva. Ezen tett után megszokott késéssel ám, de majd maradéktalanul el- és átéltük a mutatványt – gondolok itt a fő eseményre – és tova száguldoztunk a …de hova is menjünk most…
Nem is kérdés, hát a Szimplááábaaa. Hiszen itt van egy köpésre. Várakozás, telefon, miegymás (persze a képi illusztrációkban lesz részed alább) után szedtük is a lábunk is a kihelyezett cél felé…
Itt megszakad a történet, ahogy a képek is eddig készültek…
Folytassátok Ti, hogy hogy is történt, és egyáltalán…